Mozgásszervi fogyatékos

A mozgáskorlátozottság a mozgászavar következménye. A mozgászavar a mozgási funkciók kivitelezésének nehézsége. Több ok miatt jöhet létre; ebből ered a népesség változatossága, sokszínűsége. A mozgáskorlátozottság lehet pl. fejlődési rendellenesség vagy baleset következménye. Idetartoznak a csonka vagy csonkolt végtagúak és a súlyos testi deformitásuk, elváltozásuk miatt mozgáskorlátozottak. Valójában ők a testi fogyatékos személyek. Ezekben az esetekben az orvosi-sebészeti eljárások, valamint a különböző gyógyászati eszközök (pl. protézisek) nagyrészt csökkenthetik vagy teljes mértékben kompenzálhatják a mozgáskorlátozottságot.
A mozgáskorlátozottság azonban többnyire idegrendszeri eredetű, így az SNI gyermekek/tanulók körében testi fogyatékosoknak nevezett gyermekek/tanulók is főként a mozgások kivitelezésében részt vevő idegrendszeri struktúra sérülése vagy megbetegedése következtében létrejött mozgászavarban szenvednek. A mozgászavarra elsődlegesen a nagymozgások (járás, futás, kúszás stb.) koordinálatlansága (összerendezetlensége) és ennek következtében a finommozgások (kézmanipuláció, rajzolás, írás stb.) kivitelezésének nehézségei jellemzőek.
Az idegrendszeri eredetű mozgászavar jellege szerint lehet plégia (bénulás), ami-kor mozgásképtelenség lép fel; paresis (hűdés), amikor a mozgásképesség csökkent, és hipermotilitás (túlmozgás). Kiterjedése szerint lehet, a ma már laikusok által is is-mert kifejezésekkel: monoplégia, ill. monoparesis (egy végtagra kiterjedő); hemiplégia, ill. hemiparesis (a test fél oldalára kiterjedő); paraplégia, ill. paraparesis (a két alsó vég-tagra kiterjedő); di- vagy tetraplégia, ill. di- vagy tetraparesis (mind a négy végtagra kiterjedő). Az izomtónus állapota szerint lehet spasztikus (görcsös) és atóniás (pety-hüdt). A sérülés helye szerint lehet centrális (agyi) és perifériás (gerincvelői).
(Gordosné)