Ulwila-féle zenepedagógiai módszer

A módszert a német Heinrich Ullrich értelmi fogyatékos gyermekek oktatására fejlesztette ki azzal a céllal, hogy segítségével a középsúlyos értelmi fogyatékosok is zenekarban zenélhessenek. A módszert Vető Anna adaptálta magyarra, ezzel megalapozva az ULWILA magyarországi elterjedését.
Heinrich Ullrich módszerét egyetemi tanárával, Wilberttel együtt dolgozta ki, innen a módszer elnevezése, Ullrich és Wilbert neveinek kezdőbetűiből alakult -Ul-Wi-la. Ullrich a zenei nevelés hét alapterületére épít módszerében, melyek a következők:
• éneklés,
• zenehallgatás,
• hangszeres zenélés,
• zenére mozgás, a tánc,
• zeneszerzés,
• improvizáció,
• hangszerek készítése.
A hét alapterület magába foglal tehát minden olyan tevékenységet, ami a zenével, a zenei neveléssel kapcsolatos. A módszer további sajátossága a speciális, színes kottázási rendszer és az ehhez tartozó speciális hangszerek. A kottázás alapja, hogy a hangokat nem vonalrendszerben ábrázolja, mert az az értelmileg akadályozott gyermekek többségének áttekinthetetlen. Ullrich összeállította a színes kottarendszert, melyben a hangok magasságát az egyes színek jelölik, a színek a hangokkal párhuzamosan mélyülnek.
Az ULWILA módszer nem csak értelmi fogyatékosok számára alkalmas, de egyszerűsége miatt akár óvódás vagy iskolás kisgyermekeknek, és mindenkinek aki nem tudja, vagy nem akarja a hagyományos kottát megtanulni.
(forrás: http://www.downalapitvany.hu/node/145; www.parlando.hu/2014/2014-3/Bakos_Anita_Zenetanulas.pdf)

Szinonímák

Ulwila módszer, színes kotta, szivárványkotta