Magatartás-, és viselkedésterápia

A viselkedésterápia egyike a huszadik század elején kibontakozott nagy pszichoterápiás irányzatoknak, elsősorban a különböző szorongásos betegségek, fóbiák, kényszerek, pánikbetegség kezelésében használható eredménnyel. Hatékonynak bizonyult azonban az agresszivitás, szexuális zavarok, kóros szokások (alkoholfüggőség, dohányzás stb.), evészavarok és gyermekkori magatartászavarok kezelésében is. A viselkedés- vagy másképpen magatartásterápia a tanuláselméletekre épül. Alaptétele, hogy a különböző viselkedésformák – így a nemkívánatos, kóros viselkedés kialakulásában is döntő szerepük van a tapasztalatoknak és a tanulásnak. A korábban semleges helyzetek, ingerek és egy szorongásos reakció véletlenszerű (időbeli vagy térbeli) egybeesése során rögzül a helyzetre adott válasz. A megtanult válasz az idő során már nemcsak az adott helyzet ill. inger jelenlétekor jelentkezik, hanem sok hasonló ingerre is kiterjedhet. A viselkedésterápiák lényege a fennálló kóros magatartás feltárása és korrigálása, valamint új készségek és megfelelőbb viselkedésformák kialakítása. A viselkedésterápiák időhatárosak, célkitűzéseikben kifejezetten az adott panasz csökkentésére irányulnak, és a terápiás eredmény elérésében nagymértékben alapoznak a páciens aktív együttműködése.
(forrás: http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/pszichoterapiak/viselkedesterapia/)